Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi történt Pusztaszeren?

2008.06.29

Idén már negyedik alkalommal került megrendezésre a Tóth Bt. kupa. A 2005-től datálódó, meghívásos tornát eddig Tömörkényen rendezték meg 3-szor, viszont idén a házigazda "hazavitte" a tornát, így Pusztaszeren gyülekeztek a csapatok.

Nekünk ez volt a negyedik részvételünk a tornán, és eddig két második  (2005,2007), illetve egy 5. helyezést (2006) sikerült elérni. Mint látható elsősorban a "páratlan" években sikerült jó eredményt elérnünk.

Mondjuk hozzá kell tenni, hogy mindkét alkalommal hajszállal maradtunk le az első helyről, hiszen 2005-ben 1-0-ás vereséget szenvedtünk a házigazda Tóth Bt. csapatától, míg tavaly egész nap 1 döntetlenünk volt, mégis a 3-as döntőben a rosszabb gólkülönbségünk miatt (nekünk 3-1, a Kuszinak 4-1 volt) kerültünk a dobogó középső fokára.

A tavalyihoz visszakanyarodva még annyit, hogy a "nagy döntőben" a Kuszi csapatában egy több, mint 50-szeres válogatott játékos, Urbán Flórián is pályára lépett, így igazán különlegesre sikerült az a mérkőzés. Illetve annak a 250 embernek, aki nekünk szurkolt azon a mérkőzésen. Feledhetetlen élmény volt mindenkinek.


És most jöjjenek az idei torna főbb eseményei.

A várt 16-18 csapat helyett sajnos/szerencsére (nézőpont kérdése) csak 13 csapat tisztelte meg a szervezőket azzal, hogy megjelent a Pusztaszeri pályán.

A kezdés így elég döcögősre sikerült, így a 12 órás kezdés helyett csak 13 órakkor tudtuk az első mérkőzésünket elkezdeni.

Csapatunkat az alábbi játékosok képviselték ezen a tornán:

Tóth Sándor, Hatvani Mihály, Dömötör Sándor, Fodor Ferenc, Rostás Bálint, Horváth Attila - ő már egyszer szerepelt nálunk, Fülöpjakabon még május 1-jén, Nadrai László

Mint látható nem a teljes csapatunkkal álltunk ki, hiszen nyaralások, családi okok miatt csak mi 7-en értünk rá.

Ennek tudatában már úgy voltunk vele, hogy a csopotból való továbbjutás is szép eredmény volna, nem is gondolkoztunk azon, hogy a tavalyi eredményünket meg tudjuk esetlegesen ismételni.


A sorsolás szerint egy 5-ös és két darab 4-es csoportot alakítottak ki a szervezők.

Mi az öt csapatos csoportba kerültünk. Ellenfeleink a Stressz, Lila Köd, Villáskulcs, Kutyaütők csapatai voltak.

Első mérkőzésünket a fiatal, de jó erőkből álló tömörkényi Villáskulcs csapatával játszottuk. Az igen kemény mérkőzésen a félidei 1-0 után végül 5-0-ra győztünk. A csapatunkból ketten, Fodor Ferike(2) és Rostás Bálint (3) voltak eredményesek. Külön kiemelném erről a mérkőzésről a negyedik gólunkat, ami talán a torna egyik legszebb találata volt.

A két fiatal - Döme és Bálint - nevéhez fűződik a gól. Egy nagyon ügyes szabadrúgás kombináció után Rostás Bá volt eredményes.

A következő ellenfelünk szintén Tömörkényről érkező Kutyaütők csapata volt. Ez a mérkőzés sorozatban a második volt nekünk, így egy kicsit fáradtabban álltunk fel, de az 1-0-ás félidei vezetésünk ismét elégnek bizonyult, olyannyira, hogy a második 15 percben is lőttünk 3 gólt. A gólszerzőink ezen a mérkőzésen: Rostás Bálint (2), Horváth Attila, Hatos!!


Ezután két mérkőzéses pihenő következett, amit egy "jó sör társaságában" töltött el a csapat, majd következett a csoport rangadója, a Lila Köd - Mono-Pool Team mérkőzés.

Ellenfelünk csapatát főleg kiskunmajsai, szegedi és csólyospálosi fiatal és nagyon tehetséges játékos alkotta, így kicsit szárnyaszegett csapatunknak előzetesen nem igazán volt esélye megszorítani ezt a csapatot, ám a mérkőzés képe nem ezt tükrözte. Az 1-0-ás vereségünk is csak annak volt köszönhető, hogy Döme "túl szépen" akarta kihozni a labdát a hatosunk elől.

Ennek ellenére nagyon jó kis mérkőzést játszottunk,  egy pontot mindenféleképpen megérdemeltünk volna. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy lesz esélyünk arra, hogy vissza tudjunk vágni ellenfelünknek, azonban....

De ne szaladjunk ennyire előre...

Ismét egy kis szünet következett - ismét egy kis sörözéssel, majd következett utolsó csoportmérkőzésünk Stressz csapata ellen. A név senkit ne tévesszen meg, nem a standard - a korábbi cikkekből megismert - csapatot takarja a név, az alapcsapatból mindösszesen 2 játékos képviselte az állandóságot.

Ennek ellenére nem volt ez egy rossz csapat, de mint mindig, ezen a mérkőzésen sem volt esélyük arra, hogy megverjenek minket a vége sima 3-1 lett ide. A gólszerzők között ünnepelhettük Dömét, Bálintot, valamint Fodor Ferit.


A legjobb nyolc  csapat közé jutottunk tehát, ahol ellenfelünk a házigazda csapata volt. Az igazat megvallva volt mit "törlesztenünk", hiszen az áprilisban megrendezett Tavasz kupán legyőztek minket a döntőben.

Mivel ekkora már eléggé fáradt volt csapatunk nem gondoltam, hogy a fent említett cél sikerülni fog. Ennek ellénere elég sok helyzetet kidolgoztunk, viszont egyszerűen nem tudtunk gólt szerezni, egészen a második félidő közepéig, amikor is Rostás Bálint szakította szét lövésével kis híján a hálót.

Itt már úgy gondoltuk, hogy vége a mérkőzésnek, viszont a Tóth Bt. nem így gondolta, és 2 perccel a vége előtt egy kontra végén sikerült egyenlíteniük.

Jöhettek tehát a szabályok által előírt 7 méteresek.

Az első lövés lehetősége a Tóth Bt-ben játszó Tóth István előtt adódott, ő azonban a felső lécet találta telibe. 
Tőlünk Fodor Ferike állt a labda mögé, és kíméletlenül a bal felső sarokba lőtte a labdát. Előny tehát nálunk.
A következő lövő Szeri Attila (mamut) volt. Magabiztosan állt a labda mögé, azonban a lövés a jobb kapufa mellett suhant el.
Rostás Bálint jelentkezett lövésre, ennek tétje pedig óriási volt, hiszen egy sikeresen értékesített büntető után már nem is kellett volna másnak rúgnia. Azonban nem sikerült értékesíteni a büntetőt, így maradt az 1-0.

A harmadik körben minden szem Kormos Attilára, valamint Nadrai Lászlóra szegeződött. Gondolom nem kell említenem, hogy kinek mi volt a vágya. A két vágy közül csak egy teljesülhetett, az pedig Atáé volt, ugyanis belőtte a 7-est.
Az utolsó lövőnk Hatvani Mihály volt, aki általában magabiztosan szokta értékesíteni ezeket a szituációkat. A lövés most is jó irányba tartott, viszont a kapufa megálljt parancsolt a labdának, így folytatódhatott a "horror".

A hirtelen halál első párosa sikeresen teljesítette a rá kirótt feladatot. Az ellenfelünknél nem tudom ki rúgta, viszont nálunk Döme végre betalált tétmeccsen büntetőből. Ezúton is gratulálok neki, hogy végre sikerül saját árnyékán túllépnie.

A következő körben a főszervező és névadó Tóth Zoli állt a labda mögé. A lövését viszont kapusunk kiütötte, így Horira ugyanaz a feladat várt, mint előtte Bá-ra illetve Hatosra. Ő pedig nem hibázott, így az elődöntőbe lőtte csapatunkat.


Az elődöntőt egy szentesi futsal csapattal, az All-In-nel (pókeresek előnyben) játszottuk.

A mérkőzés kisértetiesen hasonlított a kisteleki Vigadó elleni tavalyi mérkőzésünkre. Azon a mérkőzésen is egy fiatal, jó erőkből álló csapat volt az ellenfelünk, mint most, futottak, mint a nyulak, technikásak voltak. Ellenben mi már teljesen készen voltunk az erőnkkel, az előző meccsek kisebb rúgásainak, ütközéseinek a fájdalma most jött ki igazán.

Ennek ellenére abszolút partnernek bizonyultunk a mérkőzésen, és a kezdeti fölényük után nekünk voltak lehetőségeink, mesterien játszottuk a kontrát, de az első félidőben nem szereztünk gólt, igaz ellenfelünk sem.

Majd a második játékrészben ismét megtört a jég, és egy csodálatosan kisakkozott helyzet végén Fodor Feri passzából Rostás Bálint volt eredményes.

A mérkőzés végéig nem is változott a mérkőzés állása, így 1-0-ra megnyertük a mérkőzést, jöhetett a 3. döntőnk négy éven belül.


A döntő:

Az utolsó mérkőzéséhez érkezett tehát a 4. Tóth Bt. kupa, ahol a már egyszer lejátszott Mono-Pool - Lila Köd mérkőzésre került sor.

Mint korábban említettem nem gondoltuk, hogy még egyszer találkozni fogunk ezzel a csapattal a nap folyamán, de a sorstól megkaptuk az esélyt arra, hogy vissza tudjunk vágni a csoportban elszenvedett vereségért.

A döntőre azonban nagyon leamortizálódott a csapat, ami nem csoda, mert a csapat erőn felül teljesített a nap folyamán. A Lila Köd csapata pedig úgy ment, mintha ez lett volna aznap az első mérkőzésük, így törvényszerű volt, hogy valószínűleg megint nem sikerül megnyerni ezt a tornát.

De azért mi nem az a csapat vagyunk, amely egykönnyen feladja, volt is lehetőségünk 0-0-nál, majd 1-0-nál egy 7 méterest hibáztunk. A vége sajnos nem lett 1-0, hanem beleszaladtunk egy ötösbe, viszont azt mindenki elismerte, hogy azért nem egy reális eredmény született, legalábbis számszakilag. Egy picit fájó volt az is, hogy a döntőre összejövő lelkes kis szurkolótáborunknak nem sikerült jó hangulatot szereznünk, és ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy biztattak minket.

Az ellenfelünknek pedig köszönöm azt, hogy az All-In-nal ellentétben ők nem úgy álltak ki ellenünk, hogy nagyobb volt az arc, mint a tudás, és szerencsére nem is érzékeltették a mérkőzés folyamán ezt.

Még egy érdekesség, amit a Lila Köd csapatának vezetője mondott. Ez pedig egy köszönet volt, a sportszerű, durvaságoktól mentes játékunkért.


A döntő után pedig következett az ünnepélyes eredményhirdetés, illetve a jól megérdemelt vacsora, amire már sokan - köztük én is - vártak.

A 2006-os évet leszámítva eddig minden évben tehát második lett a csapat ezen a tornán, amivel szerintem a legeredményesebb csapat mi vagyunk a torna történetében, attól eltekintve, hogy még nem sikerült megnyerni.

Egy másik "rekord" is fűződik a nevünkhöz ezzel a kupával kapcsolatban, mégpedig az, hogy azt az ominózus 2006-os évet leszámítva minden évben kaptunk valamiféle különdíjat a szervezőktől. 2005-ben a legjobb kapus címet, 2007-ben a legjobb játékos, legjobb kapus címet hoztuk el. Idén pedig ismét egy legjobb kapus trófeával bővült a lista.

Végszóként csak annyit írnék, hogy a csapat nevében szeretnénk megköszönni a szervezők munkáját, amivel ismét sikerült nekünk, illetve a többi csapatnak egy szép délutánt összehozni.

u.i.: szeretném én személy szerint pedig a csapat jelenlévő tagjainak, hogy ilyen odaadással küzdötték végig a tornát. Ez a siker se jött volna össze ezzel a csapattal, ha nincs minden mérkőzésünkre egy jó taktikánk, hála Tóth Sanyinak, ha nincs egy góllövő játékosunk Rostás Bálint személyében, ha Hori nem játszik olyan tanárian, ha Fodor Feri nem játszik olyan önfeláldozóan, ha Döme nem rúgja be a 7 méteresét, ha Hatos néha nem áll be, hogy egyik társunk pihenjen egy kicsit, illetve ha Nadrai Laci nem véd olyan jól, amivel megszerezte a legjobb kapus címet is.

 

 

 

 


ReklámCsere.hu - Reklámozza ingyen weboldalát!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szép volt Kicsi!

(Lac, 2008.06.30 22:14)

Meg is bolondultam volna, ha kihagyod. Egyébként most MAMUT-nak is berúgtad volna. Szerintem. És ez most tényleg gratuláció volt, nem szívatás.

Hát Igen!

(Döme, 2008.06.30 19:29)

Lacika! Szeretném megköszönni a gratulációdat! A negyedik tornát már csak nem veszíthettük már el miattam! Tudtam h most berúgom a hetest! De mi lett volna ha "MAMUT" áll ott! :)

 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 101981
Hónap: 2704
Nap: 102